Nagyböjt 3. vasárnapján (III. postna nedelja) végre itt Ljubljanában is elmentem misére. Eleinte a facebookon hirdetett angol misére szerettem volna menni, van erre egy külön csoport is jelenleg 232 fővel, és az atya mindig posztolja, hogy épp ki fog misézni, és lesz-e valami ehhez kötődő program. Az erasmusos csoportokban is hirdették, szimpatikusnak tűnt, és örültem, amikor láttam, hogy utána szokott lenni agapé, vagyis valami reggeli kalács+kakaó szeretetvendégség, beszélgetés stb.
Végül azért döntöttem a szlovén mise mellett, mert elég hideg volt vasárnap, és az angol mise a Szent József templom oldalkápolnájában (Cerkev sv. Jožefa) elég messze van gyalog (na jó, 42 percre a Google térkép szerint). És most kivételesen nem is a szokásos atya misézik, és nem is lesz utána agapé. Szóval, mivel úgyse ismerkednék meg senkivel (majd legközelebb), inkább a húsz percre lévő ferences templomba mentem a tíz órás misére, ami, mint ott kiderült, a gyerekmise.
Minden olyan volt, mint otthon, egy kicsit tényleg úgy érzi az ember, hogy ezeken a katolikus miséken egy olyan közösségbe tér be, ahol ugyanazt a "nyelvet" beszéljük, mindegy, hogy nem értjük a mise szövegét (ez nagyon álszentül hangozhat, vagy pont szentül, de tényleg igaz, hogy a templom már önmagában is egy ismerős hely bárhol a világon, mert olyan hasonlóak. Pláne, hogy ferences templom volt). Előtte kíváncsi voltam, hogy mennyit fogok megérteni, de igazából semennyit, annyira különböző ez a szlovén nyelv az általam ismerteknél, hogy egy-egy szót is nehéz kivenni, ami kicsit is ismerősen hangzik. Csak Jézus.:D
Aztán persze megpróbáltam kitalálni, hogy mi lehet a mai evangélium. Az volt a szerencsém, hogy egy jelnyelvi tolmács végig jelelte az egész misét a mögötte ülőknek, és egy jelről eszembe jutott, hogy ez lehet, hogy az, amikor Jézus kiűzi a kufárokat a templomból. Elkezdtem úgy figyelni, hogy mennyire lehet igaz a szövegre, és semmi bizonyítékot nem találtam, de ellene sem, úgyhogy ez volt a tippem. És itthon megnéztem, és nyertem :D
Aztán ami amúgy is kényes téma a miséken, hogy a miatyánk közben megfogjuk-e egymás kezét (itt nem), és utána hogyan kívánunk békességet egymásnak... Itt azt hiszem, az volt a szokás, hogy mindenki magától elkezd kezet fogni a körülötte állókkal, de olyan kicsik voltak a padok, hogy ez így kimerült egy-két ember után. Ez kicsit fura szitu mindig, de ez templomfüggő, nem pedig országonkénti dolog..
Legközelebb a másik helyre megyek, de jó volt ez a szlovén is, még énekelni is lehetett. Meg az sem derült ki, talán, hogy nem vagyok szlovén.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
