"Ki a felsorolás puszta élvezetéért állít össze listákat, ki a lista énekelhetőségének ihletésére, ki pedig ahogy az úgynevezett kaotikus felsorolásokban látjuk az egymással különösebb kapcsolatban nem lévő tárgyak összegyűjtésében talál gyönyörűséget." – Írja Umberto Eco A lista mámora c. kötetében, és valahogy ez az izgalom vezetett minket oda Citizen AD elvtársammal, hogy ne csak a vasárnapi mosogatás közben hallgassuk sistergő Szokol rádiónkon Sznobjektív c. közéleti műsor tízes listáit, hanem ezúttal Puzsér Róbert műsorát beelőzve mi magunk is összeszedjük minden idők legjobb tévésorozatait. Szigorúan szubjektíven kezeltük a kérdést, és sejthetőleg csak halvány összecsengés lesz Puzsérral, mint ahogy a mi listáink is csak távolabbi ismerősei egymásnak. (Boribariii pedig bölcsen belátta, amit sok tízeslista-készítő nem: ha az ember tíz sorozatot látott eddig, akkor nem csinál tízes listát, mindenesetre kommentjével méltatni fogja a felsorolásokat.)

Il Ritorno Dello Jedi listája

10. Cadillac Drive

 A tizedik helyen volt a legnagyobb verseny, még legalább három cím be akart furakodni, de végülis a szubjektív faktor eldöntötte a kérdést. Ez az egyetlen reality műsor a listán, ahol főszereplőink, Wahorn András és Fábry Sándor önmagukat játsszák és egy vérvörös Cadillac Eldoradoval vezetnek haza Los Angelestől, fel Alaszkába, majd végig Szibérián és Oroszországon egészen Budapestig. Sokáig méltathatnám, főleg a mérhetetlen alulértékeltsége miatt, hogy milyen csodálatosan keveri a road movie-k, a stand upok, az anekdota, az abszurd, a társadalomkritika és az ismeretterjesztő dokumentumfilmek sajátosságait. Mindezek mellett a Fábry-Wahorn által képviselt értelmiségi generációnak a nyelvi készlete olyan meghatározó, hogy az ember a saját utazásain sem tud ellenállni az élmények ilyenmód való feldolgozásának, és azt veszi észre, hogy a kevesek által látott sorozatból vett idézetek bölcsessége és humora már elválaszthatatlan az utazás élményétől.

9. Homeland

Karakterdráma a javából, ráadásul rögtön két főszereplővel: a terroristák fogságából hazatérő amerikai katonát hősként ünneplik, míg a mentális betegséggel küzdő CIA-ügynök meg van győződve róla, hogy a tiszt átállt, s most már a terroristák fedett ügynöke. Igazi hidegháborús történet a modern idők témáihoz igazítva, de az eredeti műfaj minden jó reflexét megőrizve. Sajnos úgy a 3. évad után teljesen átalakult a sorozat struktúrája, amivel együtt szinte műfajváltás is történt, ami sajnos felejthető irányba taszította a sorozatot. De mi most a szépre emlékszünk, így ez elég is lett a 9. helyhez!

8. Mézga Aladár különös kalandjai

Citizen AD meg is jegyezte, hogy végre egy sci-fi a listámon, és valóban! Nem csak nosztalgiázásról van itt szó, arra sokkal alkalmasabb lett volna maga a Mézga család, hanem pontosan arról, amit egy jó sci-fi jelent:a valóság technikai korlátait átlépve kiterjeszteni a világ sokféleségét. Az Aladár által meglátogatott bolygók mind valahogy arra reflektálnak, hogy milyen lehetséges világok nem születnek meg a Földön, a szocialista Budapestről elrepülő fiú azonban mindig szembesül vele, hogy a mi bolygónkon lévő "stabil unalom" azonban mekkora biztonságot jelent. Minden lehető világok legjobbika?

7. Doktor House

 Sherlock Holmes reinkarnációja, ami remekül követi le a klasszikus brit nyomozó sikerreceptjét: ad egy intellektusa és stílusa miatt belső emigrációba vonult zsenit, akit azonban a többségi társadalmat megakasztó problémák megoldása érdekel, na nem az emberek üdvéért, hanem mert nem maradhat probléma megoldatlanul. A sok rémes betegségről és orvosi kezelésről jobb lenne megfeledkezni, és ha az embernek ezekhez nincs gusztusa, akkor újranézhetetlen, így emlékeimből építkezve egy 7. helyet mindenképpen megérdemel.

6. Trónok Harca

Talán ide nem is kellene írni semmit, talán a legtúltárgyaltabb sorozat. Ha csak a szépre emlékszünk, akkor a fantasy-nek álcázott modern háborús dráma kiemelkedik a műfajából, még ha a sokkal árnyaltabb könyvsorozattól el is tekintünk. Sajnos az utóbbi évadok felültek a Marvel-vonatraés lebutítottak a sorozatban mindent, ami szép volt, és meg is lett az eredménye: még több nézője van, mint valaha. Lélek eladása listán sokkal előrébb kaphatott volna helyet, az biztos, viszont a korábbi teljesítmény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma a tévésorozat lehessen az új mozi.

5. A Simpson család

Ha méregetni szeretnénk, akkor a Simpson család az a kulturális alkotás, amivel a legtöbb időt töltöttem el az életemből, és egy csepp megbánást sem érzek ezügyben! Itt is érdemes csak úgy a 20. évadig datálni a dolgokat, hiszen elteltével már a saját súlya alatt rogyadozik a sorozat, és ha 3-4 jó részt kitermel egy évad, akkor már nagyon jól jártunk. Összességében nézve a legnagyobb társadalomkritikai alkotás, ami viszont nem fulladozik a nagy megmondás szándékában, nagyon finoman adagolja a frappáns történetekben, melyek a kultúra minden részét magukba szívják és simpsonosítják. Óhatatlan az összevetés a South Parkkal és a Family Guy-jal, de míg a SP a trash-t elegyíti a társadalomkritikával, és a FG a trash-t az önreflexivitással, addig a Simpson család, mint közös ős a társadalomkritikát és az önreflexivitást használja nagyon erősen. Ezzel már önálló fenoménná lett, így az ember megbocsátja a tizenakárhány lapos epizódot az új évadokban, hogy egy-egy villanásra tudjon még neki újat mutatni a Simpson-univerzum!

4. Az elit alakulat

A tökéletes háborús sorozat, ami nem akar pátoszban dagonyázni, de nem is próbál végletekig árnyalni egy ilyen egyoldalúan megélt élményt, amiben egy amerikai katonának része lehet. Nincsenek velejéig gonosz náci katonák, ahogy nincs is jóságos, bárányokat simogató, a harcokba belekényszerített Hitlerjugend sem. Annyit látunk az ellenségből, amit egy katona is: egy rohanó árnyékot, egy holttestet vagy egy megtört foglyot.A sorozat végig hatalmas színvonalon fut, és antológia jellege teszi sokszínűvé, más rendezők, más karakterek, más nézőpontok árnyalják a tíz részes, háborúba való leereszkedésünket.

3. Az ifjú pápa

Méltatlanul alulértékelt sorozat, amiben Sorrentino a tökéletesen megkomponált képeivel át tudja adni a nem-vallásos embereknek azt az érzést, amit a vallás nyújthat. Már az első részben olyat csavar a történeten, ami miatt kiesnek a kezünkből a sztereotípiák nyújtotta fogódzkodók, hiszen egy fiatal pápától azt várnánk, hogy végtelenül liberális és újító akar lenni, ehelyett egy vaskalapos konzervatív egyházfőt kapunk. És pont ez segíti azt árnyalni, hogy a liberális világnézet nem meghaladása a konzervatívnak, nem egy szükségszerűen végbemenő evolúció ez, hanem két olyan érték mely párhuzamosan határozza meg a gondolkodásunkat és a világ menetét.

2. Twin Peaks

 Ha lehetne, akkor két hegycsúcsként emelkedne az első két helyezettem a lista tetején, hiszen nehezen összemérhető és végtelenül profi alkotásokról van szó. A Twin Peaks szinte mindent megjátszik, amit más sorozat nem mer, és tényleg egyszerre tud sikeres lenni a retro, hipszter környezet felépítésével, az egyedi karaktereivel, miközben olyan filozófiai alapokra épül a történet, amihez hasonlót ritkán látni. Lynch nem magyaráz semmit a sajtótájékoztatókon, és így végre bele kell nyugodnia mindenkinek, hogy nincs hivatalos interpretáció és gondolkodnunk kell a látottakon. Elutasítok minden olyan kritikát, hogy érthetetlen, szürreális lenne a történet, ha az ember eléggé elmélyül benne, akkor szinte mindenre tudunk magunknak magyarázatot találni. Az egyetlen, ami miatt a második helyre soroltam, az nem Lynch hibája, hanem a csatornáé, hiszen annyira pörgetni akarta a korát meghaladó, nem pörgetésre kitalált sorozatot, hogy emiatt a számtalan rendező és epizódíró stílusa néha inkoherenciát okoz a második évadban. A harmadik évadról viszont csakis szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni, legnagyobb visszatérés, ami a tévétörténetben volt, hihetetlen módon sikerült teljesen újraalkotnia a sorozatot, miközben sikerült ugyanazt az intenzív élményt nyújtani, mindt az első két évada.

1. Breaking Bad

"I'm not in the drug  business! I'm in the empire business!" – szól a sorozat egyik kulcsmondata, és pontosan erről van szó, egy igazi Shakespeare drámáról, az uralkodó felemelkedéséről, miközben egyre inkább húsba maró a felismerés: nincs olyan, hogy kis bűn, nincs olyan, hogy a nagyobb jó irányába tett célkitűzésünk bármilyen bűnt is mentesítene. Ez egy út, amire rá lehet lépni, de nem lehet a céllal szentesíteni az eszközt, azt csak használni lehet! Egyszerre kapunk meg kétféle bűnfilmet: amikor szurkolunk a zsiványoknak és, amikor undorodunk a bűnözőktől. Ízig-vérig modern történet (így mondhatjuk, hogy ez a modern csúcsa a listának, a Twin Peaks pedig a posztmodern, bármit is jelentsen ez), klasszikus dráma a legnagyobbak közül.

A következő részben pedig megismerkedhettek Citizen AD által összeválogatott 10 legjobb tévésorozattal!